A Syrius együttes története (Zoltán – Nemes-Nagy – Budai)

A kötet első két mondata nagyjából képet ad a szerzők tartalmi ismeretszintjéről és iráskészségéről:  “Az Egyesült Államokban a második világháború után felnövő nemzedék hamar magához tért a háborús sokk után és fittyet hányva a nagypapák, papák izlésének a történelem során első izben saját múvészetet teremtett magának. Ez  a máig is rendkivüli hatású rock & roll!” 

Az hogy mondatrészközi vesszőket az emlitett első mondatban sehol nem találni, és hogy a Második Világháború nevének kezdébetúit helytelenül irják, a szerzők  formai felkészültségéről árulkodik. Az viszont, hogy a rock and roll megjelenését ilyen módon prezentálják arról tanúskodik, hogy a poptörténelem alapvető elemeiven nincsenek tisztában.

Van még tovább is: az olvasó a bevezetőből azt is megtudhatja, hogy a szerzők ismeretei szerint a Beatles a hatvanas évek legelején alakult meg. Ennél azért egy felszines újságolvasó is többet tud a popzene történetéről.

Ha az olvasó meg kivánja kimélni magát a történeti tudás hiányáról árulkodó, és a magyar valamint az angol nyelv szabályainak “fittyet hányó”  sületlenségektől, érdemes a 22-ik oldalon kezdenie a kötetet.  Leszámitva a felesleges kitérőket, a kollektiv önsajnálatot meg az alsótagozatos szinten szajkózott történelmi kliséket, egész jó, ugyan nem túl mélyre menő monográfiát kap a Syrius történetéről.

Hiteles szerzők, évtizedes érdemekkel

Zoltán Jánosnak az irás ugyan nem erőssége, de vitathatatlan hogy az első volt, aki még bőven a rendszerváltás előtt elkezdett foglalkozni a magyar rockzene történetével. Már 1979-ben azzal járt a Korál első zajos sikereit arató Balázs Fecó nyakára, hogy mondja magnóra a Taurus történetét,  Noha Zoltán munkája volt már teljességgel követhetetlenül kaotikus, mint például a Scampolo-ról irt könyve, ezúttal csak olvasószerkesztő kellett volna ahhoz hogy a felesleges kitérőket és sallangokat eltávolitsa a könyvből.

Nemes-Nagy Péterre szintén mint mániákusra emlékezhetnek azok akik már évtizedekkel ezelőtt ismerték. A 80-as évek közepén előfordult, hogy délelőtt úgy jelent meg a Magyar Rádióban, az aktiv tartalmi közreműködésével készült, akkor egyedi blues-sorozat felvételén, hogy előtte egész éjszaka vonatozott Lengyelországból, ahol egy blues-fesztiválon vett részt.

Hogy ők ketten  hogyan irhattak volna tartalmasan irni a Syrius, illetve bármelyik magyar rockzenekar történetéről olyan módon, hogy, a szerző elgondolkodtak volna arról amit leirnak, arról előszőr az emlitett 22-ik oldalon kap képet az olvasó.  Egy  visszaemlékező, meg nem nevezett “fül es szemtanú” egyoldalas. logikus gondolatmenettel, szabatosan megfogalmazott visszaemlekézesei nyújtanak erre példát. Vagyis, ha jól értelmezem, nem a szerzők, hanem egy harmadik valaki munkája.

Hangzatos kitételek “társadalomtörténeti” kontextusban

A szerzők először megállapitják, hogy a Syrius története nem értelmezhető a korabeli társadalomtörténet hátterének felvázolása nélkül. Vállalkoznak e háttér felvázolására, olyan módon, hogy társadalomtörténetük másfél oldal után már a Benkó Dixieland Band szerepének tárgyalásánál tart.

Majd leirják mit játszott a korai, slágerzenével sikereket arató Syrius. Ezután röviden, a kor hazai zenei környezetére kitérve arra is rámitatnak, miért volt szerintük érdektelen az akkori Syrius azok számára akik a Sakk-Matt és a Liversing féle zenekarok koncertjeire jártak.

Az Jllés-Omega-Metro hármast nem emlitik. Pedig hozzájárulna a történelmi teljességhez,  ha azzal is foglalkoznának, hogy milyen alternativát nyújtott a “szentháromság” azok számára, akiknek cikinek, de elsősorban hallgathatatlannak hatott a Beates magyar úr Syriusa. Mint például nekem annak idején, nyolcévesen.

A könyv nincs hiján olyan hangzatos kitételeknek, mint  a következő:  “Egyre több beatformáció énekelt magyarnyelvű dalokat, kifejezve egy új életérzést, álomvilágot, amely a szocialista erkólccsel merőben ellentétes szabadságvágyat tükrözött, ami az akkori hatalomnak elfogadhatatlan volt.

Érdekes lenne mintegy félórát eltölteni a szerzőkkel, arról beszélgetve, hogy történelmi rálátásuk és ehhez kapcsolatos esztétikatörténeti megközelitésük alapján mely akkor beatszövegeket tartják, a szocialista erkölccsel ellentétesnek. És hogy mit értenek pontosan szocialista erkölcs alatt. Meg hogy mondjanak egy pár példát a szerintük az akkori szocialista erkölccsel merőben ellentétes szövegekre.

A hatalommal ellentétben vs. 80 koncertes KISz-turnén

A fenti alapvetés után értesülünk arról, hogy Baronits Zsolt a Kommunista Ifjusági Szövetsegben (KISz) helyet fogaloló édesapja kapcsolatainak köszönhetően 1967 tavaszán  80 koncertet adott Lengyelorszagban. Nem mehetett nagyon rosszul a Syrius együttesnek. A kedvező kapcsolatnak köszönhető jövedelmező KISz turnéról szóló leirás különösen azt a sérelmes későbbi epizódot láttatja szélesebb összefüggésben, hogy 1972-ben a  lincoln-i Great Western Express fesztiválra az adott esetben jobb kapcsolatokal rendelkező Locomotiv GT jutott ki a Syrius helyett.

Értesülünk arról is, hogy a Syrius együttes a hatvanasévek végén rendezett pol-beat versenyen, amelyen a zenekar a szerzők láttatása szerint kényszerből vett részt,  7000 Ft-os (ez az akkori átlagfizetés mintegy ötszöröse volt) is átvett.  Valamint  hogy a  Moszkvából irányitott szofiai VIT-re való meghivásnak is eleget tett , amit nyilván nem társadalmi munkában tett.

A dobos Feher Lajos ugyanakkor visszaemlékezésében az emiltett munkák egyetlen pozitiv következményének azt tartja hogy az együttes szerepelhettel a tv-ben. Ami szintén nem kis dolognak számitott akkoriban, tekintve hogy egyetlen tv-szerepléssel járó országos ismertség abban az időben a legnagyobb bevételi forrást jelentö tömeges vidéki fellépések sorozatát tette a zenekarok számára lehetővé.

Az ezt követő nehány oldalon objektiv attekintés olvasható arról, hogyan jutott el a korai Syrius 1968 nyaráig, amikor Baronits egy Liversing koncerten felfigyelt Pataki Lászlóra.

Semmitmondó visszaemlékezések

Két interjú következik. Az egyik a filmrendező Mészáros Mártával, akit ugyan azért szólaltatnak meg, mert egy rövid jelenetben feltűnik a Szép lányok, ne sirjatok cimű filmjében a Syrius. Mészáros főleg az Illés együttessel kapcsolatos élményeiről beszél, valamint megtudjuk, hogy anno 2006 még mindig elvtársnak nevezi Aczél Györgyöt. A szövegkörnyezetből nem derül ki, hogy ezuttal szarkazmussal teszi-e.

Mészáros a Syriusról készitett jelentről csak néhány szót szól, a jelek szerint csak az ragadta meg, hogy a klubban a földön ült a közönség. A zenéről és a szövegekről nem beszél. Magyarul: semmi különösebb köze nincs a Syrius együtteshez.

 

 

(folyt. köv)

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.