Ma felfedeztem az újságosnál egy Soft Rock cimű egyszeri magazint. Külünlegesen egyedi Eagles cimlapfotoval. Bernie Leadon van az előtérben.
Ahogy jobban megnézem a fotót, világosnak tűnik miért nem lehetett eddig korábban sehol látni. Rosszul sikerült felvétel. Leadon-on kivűl a többi tag képe életlen. Randy Meisner és Don Henley furcsa grimaszt vág.
Mindenesetre példaértékű dokumentum az Eagles korai éveiből, amikor Henley és Glenn Frey még nem vette át az uralmat a zenekar felett. Randy Meisner és Bernie Leadon ekkor még egyenrangúnak számitiott a másik kettővel. Ami zene értelemben azt jelentette. hogy az Eagles még valóban az volt, aminek indult: válogatott zenészekből álló country rock zenakarnak.
Felszines összefoglalás, tévedésekkel
Az együttestől szól cikk meglehetősen felszines, sőt tárgyi tévedések és tartalmi kapufák is vannak benne. A cikket jegyző Graeme Thomson rosszul nézett utána – valószinűleg az interneten – az együttes tagjai múltjának, mert cikke szerint Henley és Frey Texasban lettek barátok.
Kettejük küzül ugyanis csupán Henley texas-i. Frey Detroit, Michigan-ből érkezett Los Angelesbe a hatvanas évek végén. Itt találkoztak, egészen pontosan a hollywood-i zene centrumnak számitó Trubadour bárban. Amely helyet az egyszeri halandó Elton John közelmúltbeli biopicjéből ismehet.
A wikipedia-szerú, és az együttes karrierjéről átlagos újságolvasó szintjén tájékozott olvasó akkor csodálkozhat el, amikor a cikkiró az 1973-74-es producerváltás következményeiről tájékoztat. Az Eagles első két lemezét és a harmadik kisebb részét Londonban, a Beatles és a Rolling Stones egyik korábbi stúdióbeli partnerével, Glyn Johns-szal vette fel. Majd keményebb hangzásokra vágyva az amerikai Bill Szymczikhez pártoltak át. A cikk szerint ennek volt köszönhető első valóban nagy tömeghatású slágerük a Best of My Love. A gondolatmenettel csak az a baj, hogy a Best of My Love-ot még Londonban, Glyn John irányitása alatt készitették.