… and you’d like it! Rolling Stones élmény, 3 emeleten . A lepusztult első közös londoni lakástól a havannai diadalig. Az is mond Neked valamit, hogy Plundered My Soul? Fontosabb Neked az Undercover mint a Beggars Banquet? Nyugodj meg, Te is komolyan leszel véve.
Lehet, hogy az is megéri Neked, hogy közelről láthatod a fellépőruhákat, amiket fotókról és videókról, esetleg koncertekről ismersz. De lehet, hogy sokat, vagy keveset olvastál is a Rolling Stones-ról. Extrém esetben ott van a polcodon minden, az England’s Newest Hitmakers-től a Blue & Lonesome-ig. Ha igy lenne, biztosithatlak olyan kiállitást látsz, amin utólag sokat fogsz gondolkozni. És csak akkor érzed úgy, hogy rájöttél, mit akarhattak, tudatosan, vagy nem tudatosan megmutatni, esetleg megértetni.
A dolog az első impressziókkal kezdődik, még azelőtt, hogy a magába a kiállitásba belemész. (Igy kell fogalmazni, mert ezt a kiállitást nem megnézed, hanem az elejétől a végéig benne vagy.)
A bejáratnál, a kapu mellett egy kinagyitott fotó, az 1978 tájáról, a Some Girls album felvételének idejéről. Vagyis az 5 tagú Rolling Stones-t látod, Bill Wymannal. Egy olyan benyomás ami azt sugározza: tudjuk, hogy tisztában vagy a múltunkkal és a múltaddal, aminek részei vagyunk. Mint később kiderül, a Stones-ra is érvényes a tapasztalat, hogy zenekarok történetét a megmaradt tagok irják.
A jegykezelés és a szájmaszk felvétele után a második fotó, még mindig a folyosól két elszánt és boldog Stones rajongó portréja. A 70-es és a 80-as években készülhetett. Ismerős kép. Nem mintha magát a fotót már láttad volna, hanem mert tudod, hogy milyen érzés egy régen várt Rolling Stones koncertre, amire hónapokig készültél, a jegykezelést követően beszabadulni. Tudni. érezni, hogy már csak félóra, óra kérdése, hogy keresztülmegy Rajtad a Start Me Up, a Brown Sugar, és a Sympathy for the Devil.
A fényképegy újabb jel, amitől elkezdheted úgy érezni, hogy ha akarod, ez a kiállitás nem pontosan zenekarról szól. Hanem arról, hogy mi volt, és mi van mi amögött ami úgy él benned hogy: Rolling Stones.
Darryl Jones és az apró részletek
A kiállitásnak külön belsőépitészeti konstrukciót készitettek, a Covid előirások biztonsági előirásai miatt. Az igy, speciálisan erre a célra készitett előcsarnokban, mielőtt még a tényleges kiálllitásba belépsz, egy videot látsz, ami 4 percben foglalja össze a Stones történetét. Hozzáértésről és történeti tudásról tanuskodó video.
Hogy a készitők mennyire odafigyeltek a részletekre, és hogy mennyire fontos számukra, hogy úgy érezd, komoly kiállitásról van szó, arra egy rövid, a kilencvenes évek elejéről szóló másodperc a legjobb példa. Amiben Bill Wyman távozásának szentelnek figyelmet szentelnek . Újságcikkek jelennek meg a képernyőkön Wyman kilépéséről, majd áttünések, és Darryl Jones-t látjuk egy rövid pillanatra. Az Ő nevét nem emlitik meg. Világos, miért, Wyman Stones tag volt, Jones alkalmazott zenész. Szubtilis utalás a kettő közötti státuszra.
Ugyanakkor abban a rövid pillanatban amikor Jones feltűnik, a videón jobbra, nagy méretben Charlie Watts-t látod, középen Jones-t és a baloldalon Jones és Keith RIchards egyik közös pillanatát. Ez is világos miért, mert tudod, hogy Charlie Watts döntött arról hogy Jones vegye át a basszusgitárt Bill Wymantól, és Keith az aki szinpadon a leggyakrabban kezdeményez látható interakciót a reflektorfényen kivül álló basszusgitárossal. Vagyis a készitők képben vannak, és tudják, nagy az esélye, hogy Te is képben vagy.
